Nem tudom, te hogy vagy vele, de számomra az ősz valahogy mindig a befelé figyelésről szól. Mintha a természet halk visszahúzódása egy finom emlékeztető lenne arra, hogy néha nekünk is le kell lassítanunk. Elengedni, átgondolni, újratervezni.
Van valami varázslat abban, ahogy a reggelek egyre hűvösebbek lesznek, a teásbögrék melegítik az ujjainkat, és a napfény is aranylóbbá válik. Olyankor jólesik otthon maradni, elővenni egy szép füzetet, egy puha takarót, és egy apró dolgot csinálni… csak úgy, magadért.
Nekem ilyenkor újra és újra a kalligráfiához nyúl a kezem. Nem tökéleteset akarok alkotni, csak jelen lenni. Egy-egy idézet, pár kedves szó, vagy egy kis rajz – mind segít abban, hogy kicsit megálljak, és újra kapcsolódjak önmagammal.
Az elmúlt években összegyűltek nálam olyan apró, őszi hangulatú sablonok, amiket ilyenkor előveszek. Nem új ez az anyag, de időtlen. 🍁 Egy kis bakancslista, amit nem kell teljesíteni, csak örömmel kipipálni. Pár motívum, amit kiszínezek, vagy egyszerűen csak figyelem, ahogy a toll végigfut a papíron. Semmi cél, csak a folyamat.
Ha te is szeretsz néha eltűnni pár percre a világ elől – ceruzával, ecsetfilccel vagy egy bögrényi forró csokival a kezedben –, akkor lehet, hogy ezek a sablonok neked is pont jókor jönnek majd.
Nézd meg a munkafüzetet itt!
De ezt tényleg csak zárójelben mondom. Mert néha nem kell több, mint egy halk, őszi zene… egy gyertya fénye… és az az egyetlen szó, amit ma leírtál.
